Nem tudom elfelejteni....
Nagy szerelmek, szoros kötődések után gyakran előfordul, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy vége. Éjszakánként nem alszunk, vergődünk , és vágyunk egy utolsó esélyre.
Az első szerelmet nem lehet elfelejteni, de persze lehet  az a harmadik, a negyedik, a tizedik nem a sorszám a fontos, az a lényeg, hogy mindanyiunknak van olyan regénye, amelytől nem sikerül elszakadni.
Az esetek nagy többségében egy szerelem vége szomorú élmény, de idővel túl tudjuk tenni magunkat rajta.
Vannak azonban olyan férfiak, akiknek az emléke nem halványul.
Feszült várakozásban élünk, mintha nem is lenne igaz, hogy vége, mintha holnap minden kezdődhetne úgy mint rég. Semmi jelentősége, hogy a partner - az ex partner - már nélkülünk, esetleg új kapcsolatban éli a saját életét. Nekünk csak az számít, hogy mi nem tudunk tovább érzelmi életet élni, kapaszkodunk az emlékeinkbe és várjuk azt a bizonyos utolsó esélyt.
Mit tegyünk? Mit tehetünk? Sokat, nagyon sokat.
Meg kell tanulni először is önmagunkat szeretni annyira, hogy elfogadhatatlan legyen számunkra egy megalázó, méltatlan kapcsolat.
Törekednünk kell a felejtésre, az elszakadára, az elengedésre.
el kell végre hinnünk, hogy számunkra mégsem ő az igazi. Keresnünk
kell tovább. Mindannyian megérdemlünk szerelmet sőt rajongást, símogató kezeket. Élvezzük a szabadság részegítő tudatát! Az mindíg megújít. Új hajszín, új frizura, új ruhatár. Új barátok! ( Ne a régiektől próbáljunk híreket szerezni róla!!!) Iratkozzunk be egy tanfolyamra, tanuljunk meg tangózni! Bármit tehetünk, csak mozdítson ki minket a holtpontról.
Aztán megújulva, megszépülve, belekezdhetünk életünk egy újabb regényébe. Sokkal nagyobb esélyünk lesz megtalálni és megtartani az igazit, hiszen szépek, de már okosak és tapasztaltak is vagyunk. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
